2.Èvad 7. rèsz-Valóság

-Audrina Rosuse,hozzám jössz? Vigyorodott el kisfiúsan .
-Justin..ez .nem tudtam szavakba önteni hogy mennyire boldog vagyok justinnal ès hogy mennyire vártam már ezt a pillanatot.
-Na mit mondasz? Tűrte el szememből tincsemet .
-Persze hogy leszek justin.ugrottam nyakába s puszikkal halmoztam el.-Szeretlek Drina.suttogta èrzèkien fülembe amibe belebórsódzott a hátam,hasamban ezer ès egy pillangó repkedet,közelsège teljesen zavarba hoz talán mèg ennyi idő után is èreztem hogy már odalent is bizsergek ,mámorító èrzès .
-Ènis szeretlek justin
Ajkai bejárták egèsz testemet kezemet frissen mosott hajába vezettem amibe bele mordult nem nagyon szereti ha a haját birizgálom de èn imádom selymes haját tapogatni.
-Justin ès ha valaki meglát? Kuncogtam fel.-Csak kèt szerelmest látnak akik őrűlten szeretik egymást.vigyorodott el majd magához húzott s egy puszit lehelt homlokomra,úgy èreztem boldog vagyok van kèt gyerekem ès egy tökèletes szerelmem kell ennèl  több?
-justiin.kuncogtam fel s szorosan magamhoz húztam,-Ezt ne itt.simítottam rá arcára mire megèrtően bólintott ,annyira felszabadultnak èrzem magam a közelèben,csak vissza gondolok azokra a dolgokra amiket a kapcsolatunk vèszelt át,ès rá jövök arra hogy megèrte ennyit szenvedni hiszen most van egy remek családom ès boldog vagyok boldogabb mint mèg soha,ès hálás hálás vagyok justinnak azèrt amit tett èrtem hogy számtalanszor mentette meg az èletem .-Min gondolkodsz bèbi? Mosolyodott el .fejemet ölèbe hajtottam s bámultam a csillagokat.
-Kettőnkön.nèztem mogyoróbarna íriszeibe,justin szemei olyan különlegesek mèly csokoládèbarnák ahogy rád nèz már elárul mindent amikor belenèzek barna szemeibe lábaim remegni kezdenek s megszünik körülöttem minden,olyan mintha már nemis tartana a gravitálció ès csak èn ès ő senki más minden megszűnik körülöttünk már nem tart semmi,a fellegekben repkedek jó èrzès tölt el,puha kezeit hajamon pihenteti,puha nedves ajkait homlokomra helyezi karját körül fonja derekamon s lehel homlokomra egy csókot,gyomromban ezer ès egy pillangó szabadult el már teljesen nem vagyok magamnál megbabonáz .
-Noel nemsokára felèbred.suttogtam miközben mèg mindig az ègboltot vizslattam justin puha kezeit arcomra simította .-Induljunk vissza.mosolyodott el s összefontuk ujjainkat

Amint belèptünk a bejárati ajtón hatalmas felrodulással találtuk szembe magunkat,a játèkok szanaszèt szórva ès a kèt kicsi össze vissza szaladgált a házban tátott szájjal lèptem be a nappaliba juss bejebb ment s hangos nevetèst hallottam mègpedig justinèt.
Ènis megnèztem mi is folyik itt Chaz egy szèkhez kötözve kapálózott a homloka össze volt firkálva Ruby filc kèszletènek minden színèvel.justin majd kipukkadt melletem a nevetèstől elővette Iphoneját ès fènykèpezni kezdte.-Justin nemár szegèny! Böktem vállba jusst majd megszabadítottam Chazt a sok ragasztószalagtól ès mindentől amit a kicsik rá tettek.
-Chaz nagyon sajnálom tènleg elsem tudom hinni hogy ezt ők csinálták.kezdtem el magyarázkodni míg justin mèg mindig nevetett.-Tesó ennek a Twitteren a helye.ütögette meg nevetve vállát.-Nagyon vicces.mordult rá Chaz.
-De mègis mi a fene törtènt itt? Nèztem körül a nappaliban.
-Pár percre aludtam el csak.
-Mii Chaz? Te elaludtál? Mennyi is volt az a pár perc? Fontam össze mellkasom alatt karomat.
-Pár órácska mondjuk kettő? Villogtatta meg fogait Chaz.
-Mond hogy legalább le fektetted őket! Kezdtem dühös lenni.
-Nem mondhatok olyat ami nem igaz.vakarta meg tarkóját.
-Nemhiszem el Chaz hogy kèt 3 èves  gyerekre nem tudsz vigyázni! Ès ha valami bajuk esik amíg te alszol? Lettem mostmár teljesen dühös.
-Noel Ruby! Azonnal gyertek ide! Sziszegtem dühösen fogaim közt egyáltalán nem szeretnèm őket így nevelni èn most úgy èrzem mintha kudarcot vallottam volna mint szülő,most előszőr kiabálok velük.-Most azonnal kèrjetek bocsánatot Chaz bácsitól! 
Noel ès Ruby bűnbánóan páztászták a padlót.
-Bocsánat .dünnyögtèk orruk alatt egyszerre.
-Drina bèbi túl reagálod,csak játszottak.simított arcomra justin.
-Justin egyáltalán nem reagálom túl! Ès ha valami komoly baja esik Chaznek? Vagy akár a kicsiknek? Ès ha ameddig Chaz alszik a kicsik ki slisszolnak az ajtón? Èrtem èn hogy ez olyan viccesnek tűnik de eggyáltalán nem az! Kezdtem el teli torokból kiabálni amit justin hamar megelègelt,sosem szerette ha felemelem a hangom ez most is így volt.-Ne kiabálj velem baszdmeg! Rohadtul elegem van ebből !
Kapta fel kocsi kulcsát.-Mostmeg hová mèsz? Tártam szèt karjaimat  kiabálva.
-El innen! Vágta be maga mögött az ajtót.
-Menj csak justin Bieber rohadtúl gyáva alak vagy! Vágtam a legközelebbi válzát az ajtónak .
A kicsik hangos sírása zökkentet ki gondolataimból.heves lèlegzetemet próbáltam csíllapítani amit a düh hozott ki belőlem,túl sok volt ez nekem egyszerűen csak csődöt mondtam mint anya.idegesen túrtam bele hajamba már már nyugodtan nèztem Noelra ès Rubyra akik megszeppenve nèztek rám.
-gyertek ide! Gugoltam le hozzájuk mire mindketten karjaim közè furakodtak.
-Jól leszel? Nèzett ram Chaz kabátját szorongatva gondolom menni kèszül.
-Persze Chaz menj csak.mosolyogtam rá bíztatóan mire ő mosolygott egyetg s eltünt az ajtó mögött.-Aludhatok veled ? Meresztette rám Ruby mogyoróbarna szemeit mire bólintottam eggyet,-Ènis! Mordult rám Noel mire ölembe vettem s be vittem őket Justinnal közös szobánkba be bújtunk az ágyba s a kicsik át karolták derekamat.-Apa hová ment? Motyogta Noel.-Apának  el kellet menie .simítottam bele szőke hajába s egy puszit nyomtam homlokára.
-De ugye vissza jön? Teltek meg könnyekkel Ruby íriszei.-Persze kicsim,apa sose hagyna titeket magatokra ezt ne felejsd el.pusziltam meg homlokát.
Nagynehezen elbóbiskoltak ahogy ènis.

Reggel*

Noel ès Ruby mèg nem keltek fel ,óvatosan ki keltem az ágyból de justint mèg mindig nem találtam ithon a szekrènyhez szaladtam de justin ruhái nem voltak a helyükön hatalmas görcs állt a gyomromba mintha gyomron rugtak volna..nem akartam elhinni.
De nem justin nem soha nem tenne ilyet.nem nemlehet.zavartan kapkodtam tekintetem ide oda a szobában majd le szaladtam a lèpcsőn a nappaliban sem volt,úgy ahogy a konyhában sem levegőèrt kapkodva vezettem vègig tekintetem a nappalin s szemeim egy kis cetlin akadtak meg.
Remegő kèzzel nyúltam a fehèr cetli után s olvasni kezdtem a sorokat.

Sajnálom hogy ez az egèsz így alakult,de tudnod kell hogy nem így szerettem volna nem ilyen módon de nem adtál más lehetősèget,egy időre elköltözöm muszály átgondolnom a dolgokat puszild meg az ikreket helyettemis.
Szeretlek!
Csók:
Justin.

Elment..suttogtam magam elè s egy könnycsepp gördült ki szemeimből,a papír ki csúszott markom szorításábol minden le lassult körülöttem nem akartam elhinni hogy mi törtènik ez olyan mint egy rossz rèmálom amiből próbálok felèbredni de nem megy,ez a valóság....

Sziasztok:)!
Sajnálom hogy ismèt csúsztam a rèsszel ,neharagudjatok csak nagyon sok dolgom van mostanában ès kevès időm blogolni,de mostmár igyekszem nektek minnèl hamarabb rèszt hozni persze ha ti is szeretnètek olvasni a folytatást:)
Várom a vèlemènyeteket a rèszről:)
Addigis sziasztok!:)
Imádlak titeket❤