~Emlèkszem rá~

Sziasztok!:)
Meghoztam a 19. Rèszt tudom kicsit unalmas lett den nem tudtam más kèpp folytatni de azèrt remèlem tetszeni fog a rèsz jó olvasást!:)

-Bieber..Ekkora taplóval mint ő mèg èletemben nem találkoztam .Mit kèpzel hogy jön ahoz hogy akár csak egy ujjalis hozzám èrjen.Dühöngve kerestem Biebert aki jól szórakozott ezen.-Mi a fasz bajod van ?emelte rám üveges tekintetèt.-Megmondtam hogy ne èrj hozzám te rohadèk.emeltem fel a hangomat az idegessègtől.Csak hadj engem bèkèn tűnj el az èletemből.
-Azt nem tehetem bèbi.sóhajtott fel.
-Nemèrtelek nemèrtem hogy mèrt viselkedsz így velem,soha nem ártottam neked senmit..justin felsóhajtott majd tekintetèt rám emelte.
-Többet ártottál mint gondolnád..tekintete a földet páztázta.
-Hogy èrted ezt justin? Ráncoltam össze szemöldökömet.
Kèrdèsemre nem felelt,fejèt tenyereibe temette majd kifújta a bent tartott levegőt,ajkai vèrvörösen csillogtak a nedvessègtől,majd enyhèn elváltak egymástol ajkai.
-Kèrlek mond el,had segítsek.èrintettem meg vállát amitől összerezzent.-Hozzámne èrj takarodj innen.szemei izzotak a dühtől.majd felált s elviharzott.
Abby ès Bob tátott szájjal nèztèk a vitánkat.
-Ti meg ne bámuljatok,hanem azzal foglalkozzatok merre tovább.
Elszomorodtam a Bieberrel való vitánkon,de semmit nem èrtettem francbais ezzel az amnèziával utálom az egèszet..Vajon mit tettem vele? Hogy ennyire tönkretettem .mit műveltèl Drina?..
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben s egy könycsepp gördült ki szememből.Lassan tapogattam meg arcomat s le töröltem a könnycseppet.
Ujjaimat birizgáltam egy kövön ülve ès csak gondolkodtam.De nem emlèkeztem semmire az ègvilágon .Az istenit már ebbe hogy nem emlèkszem semmire az ègvilágon elèg legyen..
-Drina in..jèzusom te sírtál?gugolt le mellèm Abby s megsimogatta arcomat.
Miatta van ugye? Simította meg arcomat.èn válaszkèppen bólintottam eggyet.Abby felsóhajtott majd szememet fürkèszte.
-Lègy türelmes hozzá,nem könnyű neki hidd el nekem egyszer majd emlèkezni fogsz mindenre csak várj türelmesen Drina..
-Mit tettem vele? Nèztem Abbyre aki le sütötte szemeit.Sajnálom Drina de ezt tőle kell hallanod,nincs bele szólásom ezt csakis ő mondhatja el neked.
-De Abby,kèrlek..kèpzeld magad a helyembe egy nap alatt vesztettem el emlèkeimet  nem emlèkszem semmire èrted?.Már szólásra nyitotta volna ajkait de mondtam hogy menjünk inkább èn jól leszek.
Bob ès Abby egèsz úton veszekedtek egy idő után már megelègeltem a dolgot ahogy justin is.
-Kussoljatok már be bassza meg,add ide azt a szájba kurt tèrkèpet! Emelte fel hangját Bieber amitől elhallgtattak.
Vègre csend volt s követtük a tèrkèpet ami vègre elvezetett a kiindulo pontig,ezek szerint sikeresen megoldottuk a feladatot,hogyha Abbyn ès Bobon múlt volna mèg mindig az erdőben rohadnánk a semmibe.
De bieber megoldotta.
Egèsz úton nem szólalt meg csak meredt a tèrkèpre,majd amikor a kiinduló pontra èrtünk elviharzott.
-Hát ennek meg mi baja? Kèrdezte Abby felèm fordulva.Megrántottam a vállam mivel fogalmam sem volt mi baja lehet most èppen de engem csak egy dolog aggasztott igazán ,amit mondott s az a baj hogy semmire sem emlèkszem ellentètben vele.

Legszívesebben most a legmagasabb sziklárol vetnèm le magam .
Most muszály volt ki szellőztetnem a fejemet,túl sokminden kavarog bennem amit mèg muszály feldolgoznom mert nem bírok ezzel eggyüttèlni hogy nem emlèkszem semmire az elmúlt egy èvből
A többiek vissza vonultak
A saját szobájukba.
Èn csak sètáltam a parton ès csak nèztem ahogy mossa a víz a homokot.
Majd a puha homokba ültem s elgondolkodtam justinon a viselkedèsèn a balesetemen annyi minden kavargott most bennem amit most úgy elmondanèk valakinek,kibeszèlnèm a gondjaim magamból hogy megkönnyebüljek ès vègre tisztán lássam a dolgokat.
-Tudod..volt egy lány,jött egy rekedtes hang a hátam mögül.Akit az èletemnèl is jobban szerettem megígèrtem neki,hogy mindentől megvèdem akár az èletem árán is,de sajnos megszegtem a szavam ès magára hagytam,mert azt hittem csak így óvhatom meg őt a rosztol ès minden renben lessz.Mindennap rá gondoltam arra hogy vissza megyek èrte ès eltűnünk a világ elől olyan helyre viszem őt ahol mèg senkisem járt,de amikor vissza mentem hozzá..kómában feküdt az èletèèrt küzdve,mindenegyes nap az ágya mellet imátkoztam hogy nyissa ki ragyogó szemeit ès újra láthassam gyönyörű arcát,remènykedtem benne hogy minden olyan lessz mint règen hogy egyszer mèg megèrinthetem bársonyosan puha bőrèt,mèg egyszer utoljára megcsokólhatom ezzel megóvva őt mindentől.De ez lehetetlennek tűnt,amikor felkelt nem emlèkezett rám az eggyütöltött időnkre,arra amiket eggyütt vèszeltünk át amikor azt mondtam neki hogy mindennèl fontosabb nekem nincs nála gyönyörűbb hozzá fogható.ő a legkülönlegesebb ember.minden szavamat el felejtette az èrzèseivel eggyüt s örökre ki törölt az èletèből az enlèkekkel eggyütt.szemeimből egy könycsepp kúszott ki.Hogy felejtehettem el őt? Mièrt..
A fejejmbe iszonyatos fájdalom hasított felszisszentettem majd a fájdalom pontjához nyúltam s egyre több kèp villant be ..róla
Emlèkszem rá..